A vállfájdalomnak számos oka lehet. Fiatalabb korban gyakran sérülés, illetve egy korábbi sérülésből eredő instabilitás, megterhelés miatti gyulladásos kórképek, míg időskorban (mint minden ízületnél) a kopás okoz fájdalmat.
Az utóbbi 5-10 évben egyre gyakrabban találkozunk vállfádalommal küzdő beteggel. Hogy korábban miért nem volt ez ilyen gyakori, annak oka ismeretlen előttem. Paraszti ésszel azt gondolhatnánk, hogy a nehéz fizikai munka teszi tönkre a vállunkat. Ez azonban valószínűleg nem igaz, 25 és 80 év között, az adminisztrátortól a bolti eladón keresztül, a nehéz tárgyakat emelgető fizikai munkásig bárkinek fájhat a válla. Vajon miért?
Három dolog biztosan elősegíti a vállfájdalom kialakulását.
korábbi sérülés
a rendszeresen végzett tevékenység (munka, testedzés, sport, stb.)
a vállízület egyéni felépítése, tehát az alkati eltérések
Mi az, ami fáj a vállunkban?
Az egyik az vállboltozat (acromion), ami a lapocka egyik nyúlványa és tulajdonképpen a vállízületnek egy felső támaszt biztosít, kívülről a váll csúcsaként tapintható.
A második a rotátorköpeny, ami csuklyaszerűen körbeveszi a felkarcsont fejét és annak egy oldalt lévő bütykén tapad. Ezzel az ínköpennyel végezzük csaknem az összes vállmozgást, a lapocka körüli izmok erejét viszi át a felkarra.
A harmadik a vállboltozat alatti nyáktömlő (subacromialis bursa), amely az ízületeink közelében lévő számtalan nyáktömlőhöz hasonlóan csúszó felületet biztosít a mozgásokhoz.
A negyedik a bicepsz egyik ina, mely áthúzódik a vállízületen, és annak gyulladása esetén csaknem mindig érintett. Az elülső vállfájdalom igen gyakori oka a bicepsz inának gyulladása.
A váll emelésekor az ínköpenynek és a felkar fején lévő bütyöknek be kell férnie a vállboltozat alá. A rés bármilyen okból történő beszűkülése esetén egy állandó irritáció, ennek következtében gyulladás alakul ki. A fájdalom oka mozgáskor és nyugalomban is a gyulladt, duzzadt, megvastagodott nyáktömlő. A rés beszűkülését okozhatja egy korábbi sérülés miatt hegesedett ínköpeny, rossz tartás, a váll felett rendszeresen végzett fizikai tevékenység vagy egyszerűen alkati variáns, amikor a vállboltozat alakja hajlamosító tényezővé válik. A betegséget becsípődéses tünetegyüttesnek (csúnya angol szóval impingement szindrómának) hívják.
Tapasztalatom szerint a betegek általában akkor fordulnak orvoshoz, amikor vállfájdalmuk miatt nem tudnak aludni. Napközben könnyebb elviselni a fájdalmat, az ízület „bemelegszik”, amikor azonban már nem tudnak pihenni, segítséget kérnek. Ekkorra azonban a betegség olykor olyan stádiumban van, amin konzervatív, tehát gyógyszeres, injekciós, fizikoterápiás módszerekkel nem lehet segíteni.
Marad az úgynevezett artroszkópos, a beszűkült rés kitágítását célzó műtét, ami önmagában sem kívánatos esemény, ráadásul 2-5 hét kimaradást jelent a munkából. Azonban bizonyos esetekben elkerülhetetlen, mert a tartósan fennálló gyulladás következtében a rotátorköpeny kisebb erőbehatásra is elszakadhat, amit mindenképpen operálni kell. A rekonstrukciós műtétek is sikeresek, de igen hosszú, 3-6 hónapos rehabilitációval járnak.
Az becsípődéses tünetegyüttes kezelése attól függ, hogy milyen súlyosságú, a betegnek milyen fájdalmai vannak, és a fájdalmas mozdulatok kerülése miatt milyen fokú mozgásbeszűkülése alakult ki. A gyógyszeres kezelés és a fizioterápia minden stádiumban alkalmazandó, különösen igaz ez a lökéshullám terápiára. Ez az utóbbi években felfedezett fizioterápiás módszer súlyos, régen fennálló gyulladás esetén is drámai javulást hoz az esetek kb. 60 %-ában.
Amennyiben Önnek bármely okból vállfájdalma van, forduljon hozzánk bizalommal, ahol egy orvosi vizsgálat után Önnel egyetértésben kezelési tervet állítunk fel, és a kezelési tervet (gyógyszer, fizioterápia, gyógytorna) végre is hajtjuk. Ha úgy ítéljük meg, hogy a műtét elkerülhetetlen, mert a kiváltó okot kell megszűntetni, azt készséggel megszervezzük és partnerkórházaink egyikében el is végezzük.
Dr Elekes Csaba
Comments